A cikk áttekintést ad a kutyás terápiás foglalkozás kulcsszereplőiről és felelősségi köreikről. Bemutatja a terápiás kutyát mint vizsgázott, speciálisan felkészített partnert, aki nyugodt jelenlétével és jelzéseivel támogatja a folyamatot. Részletezi a felvezető szerepét, aki a kutya „hangjaként” biztosítja a kutya jóllétét, irányítását és a biztonságos kereteket, valamint a szakember feladatát, aki a terápiás célokat tervezi, vezeti és értékeli. Végül hangsúlyozza, hogy a kliens a főszereplő, akihez a kutya-felvezető-szakember együttműködése igazodik.
A cikk rávilágít, hogy a terápiás kutyázás a romantikus elképzeléseknél jóval összetettebb szakmai munka. Lényege a kliensre szabott, célirányos jelenlét: a kutya, a felvezető és a szakember finoman hangolt rendszert alkot, ahol mindenkinek megvan a felelősségi köre. A terápiás kutya nem köteles mindenkivel barátkozni, nem teljesít mindenáron, és nem viszi „egyedül a hátán” a foglalkozást. A folyamatnak íve, ritmusa, szabályai és visszamérése van, így nem azonos a jó szándékú látogatással vagy alkalmi simogatással. A szerző kiemeli: a helytelenül keretezett élmény kárt is okozhat-bizalomvesztést, bezárkózást vagy a kutya túlterhelését.