A cikk a Kutyulógia fejlődését írja le: a kezdeti, kifejezetten a kutyával segített munka emberi oldalára épülő megközelítés nem megszűnik, hanem bővül. A szerző továbbra is aktívan dolgozik kutyával, és kiemeli a szakmai alapokat (a kutya jelzéseinek olvasása, a felvezető felelőssége, a szakmai keretek megtartása). A mindennapi, gyerekekkel és csoportokkal végzett munka azonban újra és újra ráirányítja a figyelmet az együttműködés mechanizmusaira: hogyan működik a kapcsolat, mikor billen ki a közös munka, és milyen kapaszkodók segítenek visszaépíteni. Ennek nyomán a Kutyulógia ráncfelvarrást kap, és olyan integráló szemléletté válik, amely különböző szereplőket és segítő kontextusokat köt össze a kapcsolat átláthatóságán és rendszerszemléletén keresztül. Az első új irány: 3 Emoji 🙂 😐 🙁