Mi történik a Kutyulógiával?

A Kutyulógia eredetileg a kutyával segített munka emberi oldaláról indult. 

Ez nem tűnik el. Továbbra is aktívan kutyázom, és továbbra is fontosnak tartom, hogy értsük a kutya jelzéseit, a felvezető szerepét és azt, mitől lesz egy kutyás helyzet valóban szakmai munka.

De közben egyre világosabb lett számomra, hogy ennél valójában tágabb dolog foglalkoztat.

Gyerekekkel, osztályokkal és csoportokkal dolgozva újra és újra ugyanoda jutok, hogy érteni, tudni és ösztön helyett tudatosan szeretném látni, hogy: 

Mi történik közöttünk munka közben? 

Mitől tudunk együttműködni? 

Hol csúszik el a közös működés? 

És mi segít visszatalálni hozzá?

Ezért kap most ráncfelvarrást a Kutyulógia.

Nem lesz kevésbé kutyás. 

Nagyobb lesz.

Olyan ernyő, amely alatt helye van gyermeknek és pedagógusnak, gyógypedagógusnak, szülőnek és más segítő szakembernek – és persze kutyának és felvezetőnek is.

A közös pont pedig nem az lesz, hogy mindenhol van kutya.

Hanem az, hogy mindenhol van kapcsolat, amelyben előny ha az átlátható rendszerű.

Az első új irány: 3 Emoji 🙂 😐 🙁